Ez is megosztó téma. Hasonlóan a popsiszexhez.
Sokan idegenkednek tőle.
Mások pedig kihasználják a szabad garázdálkodás lehetőségét.
Tévesen.
Ez is megosztó téma. Hasonlóan a popsiszexhez.
Sokan idegenkednek tőle.
Mások pedig kihasználják a szabad garázdálkodás lehetőségét.
Tévesen.
Nekem volt olyan partnerem, akivel semmi közös szabadidős érdeklődésünk nem volt.
Kivéve a szexet.
Létezik egy közösség, melynek olvasói, tagjai szinte vallási buzgalommal hisznek az ilyen fajta ismerkedési módban, különbozó technikákat dolgoznak ki a tökéletesítésére. Valami olyan a lényegük, hogy mindegy kihez, csak minél több csajhoz menj oda. És a nagy számok törvénye alapján egyszer csak szerencséd lesz. :-)
(Kb. olyan, mint a mindegy kivel, csak lyuk legyen…)
Nem tartom jó ismerkedési formának. Mondjuk egy közlekedési eszközön általában az emberek gondolataikba merülnek. Nem veszik szívesen egy idegen közeledését.
Nem is alkalmaztam gyakran.
Még is előfordult párszor.
Az elmúlt hétvégén leugrottunk a haverokkal külföldiába repülni.
Visszakaptam a motorom a szervízből, így végre ezzel is repülhettem. Az idei szezonban ez volt a 2. motoros repülésem. Ez szomorú és a biztonság rovására is megy.
Reggel közeledtem a Moszkván (már Széll Kálmán, csak tudnám, mi a francnak) a pékség felé.
A fejhallgatómban szól a rádió reggeli műsora. Nem nagyon engedek a hangzás minőségéből. Ráadásul még a fülemet is melegíti.
Azért ez még is csak jobb, mint egy rózsaszín nyuszifüles fülmelegítő… (itt kicsit sok lett a fülből, meg a melegítőből :-))
Egy beszélgetés kapcsán próbáltam visszagondolni legnagyobb csajozós sikereimre.
Nem volt sok.
És akkor, ott, nem is biztos, hogy képes voltam megfelelően értékelni a helyzetet.
Az első, még a középiskolai gólyatáborban történt.
Tegnap kint voltunk a meccsen. (2011.11.)
Régóta szerettem volna megmutatni a fiamnak, hogy milyen egy focimeccs, de idáig nem sikerült.
Web programozási tanácsadó.
Ha van egy honlapunk, melyen mások számára tökéletesen érdektelen információkat szeretnénk megjeleníteni, esetleg elrejteni, átgondoltan kell kidolgoznunk ezt a koncepciót.
Elsődlegesen válasszunk egy al-domain nevet. Lehetőleg egy nagy forgalmú, külföldi, ingyenes szolgáltatónál.
Ha férfi vagy, legyél humoros, intelligens, figyelmes az ágyban és legalább 180 cm magas.
Valamint jóképű.
A reggeli "csúcsforgalomtól" eltérően alig voltak a villamoson.
Egy ajtó mellett olvastam. Már legalább egy megállóval korábbról hallottam a "köszönöm, köszönöm"-öt a kombínó végéből.
Mivel a farzsebemben lapult az érvényesített villamosjegy, nem zavartattam magam.
Párosával jöttek az ellenőrök. Ahogy szokták. Hogy legyen tanú? Erősebbek legyenek? Lényegtelen.
Vagy a hiánya?
Egy internetes kérdés kapcsán, a beérkezett válaszok alapján végeztem egy kis számítást.
A 25 válaszadó (tudom, nem reprezentáns a minta) 36 választ adott. (Van, akinek több is tetszik.)
A közelmúltban be kellett mutatkoznom a párom munkahelyén. Mivel Őt ismerik, de nem volt velem, a könnyebb beazonosítás miatt kb. így tettem:
Édi-bédi anyanyelvünk
Az internetet olvasgatva én már olyan depi vok, hogy mingyá öngyi leszek (nem úgy, mint a travi fiú, aki azt mondja, hogy Peti vagyok, Gyöngyi leszek).
Szinte minden fórumban, közösségi oldalakon találkozhatunk olyan hozzászólókkal, akik megdöbbentően írnak.
És itt nem csak a választékosság hiányáról, a szóismétlésekről beszélek, hanem alapvető helyesírási problémákról.
Velem van az erő!
Zsófi kérte, írjak verset,
És adott rá hatvan percet.
Ím, ez lett az eredménye.
Kislány, mondjad, nevettél-e?
Vannak nők, akik szememre vetik, hogy mindent elfelejtek.
Igen!
Az biztos, ha társaságban kérdezik tőlük, elutasító választ kapunk. Vagy bölcs hallgatást. Ez utóbbi azért már beszédesebb.
Reggeli araszolás a suli utcájában. Viszem a gyereket. A kocsisor, mint egy hernyó, harmonikázva halad előre. Az iskola kapuja előtt megállnak az autók, a gyerekek kiugranak, ás haladunk tovább.
Egy minimum 15 éves, jó állapotú Suzuki van előttünk. Semmi csicsa, tuning.
Amikor megáll, egy vékony, magas, nem ma barnult srác ugrik ki belőle.
Nem ma történt, amikor a nagyapám halála miatt összegyűltünk.
Nem volt nehéz összeszedni a családtagokat, ismerősöket, mivel akiket én nem ismertem, azokról tökéletes naplót, telefonkönyvet vezetett.
A környéken lakókat egy egyszerű gyászjelentéssel értesítettem a kapun.
Itt sokan ismerték.
Az utcánk a hetvenes években közel egyszerre költözött fel egy vidéki kis faluból.
Ismerősök, családtagok itt szomszédokká váltak.
Természetesen mi gyerekek is kb. azonos időben születtünk 5-6 év különbséggel.
Utolsó kommentek