Nem ma történt, amikor a nagyapám halála miatt összegyűltünk.
Nem volt nehéz összeszedni a családtagokat, ismerősöket, mivel akiket én nem ismertem, azokról tökéletes naplót, telefonkönyvet vezetett.
A környéken lakókat egy egyszerű gyászjelentéssel értesítettem a kapun.
Itt sokan ismerték.
Az utcánk a hetvenes években közel egyszerre költözött fel egy vidéki kis faluból.
Ismerősök, családtagok itt szomszédokká váltak.
Természetesen mi gyerekek is kb. azonos időben születtünk 5-6 év különbséggel.
Sokan csak mezítlábasnak hívták, mivel, megmaradva parasztgyereknek, ha az időjárás engedte, mindenhova mezítláb járt. A közértbe, bankba, bárhova.
Az embereknek vegyes véleménye volt Róla.
Egyrészről egy kedélyes, közvetlen ember volt, aki ráadásul a korosztályához, ismerőseihez képes művelt, világlátott ember volt. Évekig dolgozott több európai országban, németül, oroszul beszélt.
Másrészről gyakran bántóan őszinte volt, megfeledkezett arról, hogy már nem a munkahelyén kell osztogatnia az utasításokat, és nem vette észre, ha már sok volt belőle.
Az élet eléggé megkeserítette. Az anyja, anyagi helyzete miatt árvaházba adta. (Ezért is mondta minden kutyánkra, melyek kivétel nélkül befogadott keverék kutyák voltak, hogy lelencgyerek) Sem ezt, sem azt, hogy később a testvérét felnevelte, nem bocsátotta meg a dédinek. A nevelőszülők által került abba a faluba, ahol nagyanyámat megismerte, ahonnan többed magukkal és már az anyuval is, felköltöztek az utcánkba.
A női hozzátartozóit (én a teljes anyai ágamat) két hónap leforgása alatt veszítette el.
Érdekes, hogy általa, az Ő kapcsolatain keresztül láttam meg azt, hogy mi emberek mennyire lényegtelen dolgokon vagyunk képesek vérig sértődni és több éves barátságokat felrúgni. Értelmetlenül. Mert egyik fél sem volt képes azt mondani, hogy elnézést. Azért, mert valaki, valakit részegen lekommunistázott…
E miatt a nehéz jelleme miatt sem használták ki a szüleim a hatalmas ház adta lehetőséget az együttlakásra. Én is csak úgy vállaltam be, hogy teljesen szeparált lakrészeket alakítsunk ki.
És még így is voltak súrlódásaink.
Szóval, az Ő temetése után gyűltünk össze egy kis beszélgetésre. Mivel némi étellel, itallal is készültünk, gondolom, ezt hívják halotti tornak.
Órák hosszat tartott a beszélgetés. Nem Róla, de miatta. És miközben néztem, hallgattam a többieket, azon gondolkoztam, hogy milyennek kellene lenni egy normális halotti tornak?
Mert a miénk, az Övé, biztos nem volt az.
Kedélyesen beszélgettünk hétköznapi témákról, vicceket, humoros történeteket meséltünk.
Senki nem akart sírni. Azt megtettük előtte, utána.
Pár más bejegyzés:
Hónak fehérkéje - Hófehérke és a hét törpe - mely fordíttatott Károli Gáspár általa
Pályázat a sárkányölős viadalra
Foglalkozásom: (Szex) Istennő
Szex során mennyire számít a fanszőrzet?
Élvezik a lányok a popsi-szexet?
Tudjukmi leltár
Star Wars vers
Házinyúlra nem lövünk!
A menstruáció és a szex
Szex este vagy reggel?
A szerető
A társkeresés aranyszabálya
Bánatomat kekszbe fojtom (nem szexbe)
Szex során mennyire számít a szőrzet 2
Vírus - VÉGFELHASZNÁLÓI LICENSSZERZŐDÉS
Utolsó kommentek