mely fordíttatott Károli Gáspár általa
Élt vala egyszer egy gyönyűszép kicsiny lány ki vala magja egy királynak. Az ő arca vala piros, amint az rózsa, az haja vala fekete, amint az ébennek sötéte, az bőre vala fehér nékije, amint az hó. El is nevezték Hónak fehérjének.
Hónak fehérje anyja vala mostohája, aki vala hiú és gonosz királynő, ki cicomázza tenmagát napok hosszára.
Kérdezgeté egyre igazat megmondó varázslatos tükrejét:
-Tükörim, tükörim mondjad meg nékem, ki az legszebb az országimban?
Az igazat megmondó varázslatos tüköri válaszolá emigyen: -Tenmagad vala az legszebb!
Hónak fehérkéje vala árvaságban. Őtet vígasztalának csak pajtási: az Istennek állatik és az virágik. Az mostohája nem törődé véle sokaságosat. Emígyen azt sem veszé észre, hogy amaz leány válá naprúl-napra szebbé.
Midőn ismét kérdezé varázslatossággal bíró tükörit, amaz már felelé emígyen: -Szép valál, mindenüvé csodálának, Hónak fehérkéje mégis válá szebbé tenmagadnál!
Az királynak asszonyi állata dúlá-fúlá mérgiben. Elhatározá, hogy viteté az erdőnek sűrüjibe és öleti meg Hónak fehérkéjét.
Hívatá magához az királynak vadászit és parancsolá reá az következő képpen:
-Hurcolád magaddal Hónak fehérkéjét amaz erdőbe és öléd meg!
Az kegyetlen parancsit az királynak vadászi nem teljesítheté.
Szólá ígyen Hónak fehérkéjéhez: Szaladj, te ártatlan leány, és vala vigyázatos, hogyan többé ne láthassanik soha az palotájiban királynak.
Hónak fehérkéje riadtan menekülé. Az mackó, az bagoly, az őzike, az nyuszi és az rókakoma figyelék őtet csodálattal.
Már sötétedék be egészin, midőn pillantá meg egy kis házikót amaz fáknak közötte.
Nyitá béfele, hogyan pihenjék meg ottan. Csodálkozák el nagyon, mit látá odabenn: vala ottan hosszú asztal heted kis székivel, heted kis tányérival heted kis pohárikkal.
Hónak fehérkéje bizony vala felettéb éhes. Ő evé ezért mindenik tányérkáról egy falatit, hörpinté minden pohárkából egy-egy kortyit.
Hónak fehérkéje vala felettébb fáradt. Feküdé lefele az egyik ágyacskába, majdan nyomá őt el hamarosván amaz nehéz álom.
Hamarint érkezének haza amaz háznak kicsiny gazdái, kik valának tagjai egy felettébb alacsony nemzetségnek.
Amint tekintének körüle, sorra kiáltának emígyen: -Valaki evék amaz tányérimból! -Valaki ivák amaz poharimból! -Valaki ülék az székecskémin!
Az hetedik, ki vala az legöregebb köztik kiáltá amaz legnagyobbat:
-Valaki fekszék amaz ágyacskámban!
Hónak fehérkéje ijedék meg nagyon, mikoron ébredék felfele, s meglátá maga körül amaz hét kicsiny törpét.
Kik valák? Hogy kerülék ide? –kérdezé tőlök.
Hamarin barátkozák összefele. Az törpéket hatá meg nagyon szomorú történeti. -Maradj itt minálunknál! Mi valán úgy szeretni, midőn az testünknek vérit! -kérlelék emígyen.
Innentől elkezdvén vala Hónak fehérkéje az törpék gazdasszonyi.
Várá őket finom vacsorával minden napnak végin, midőn ők térék vissza az feladatikból.
Amaz erdei állatok válának barátivá. Segítenék nékije, midőn vala tengernyi feladati.
Az mókus gyűjté amaz rőzsét, az szarvas hordá az vizet az erdőnek forrásiból.
Midőn az törpék érének haza, minden ragyogá. Hónak fehérkéje veté megfele amaz heted ágyacskát.
Ezért ők ébredének vidáman, frissen napnak pirkadásira amaz lakói kicsiny házikónak. Gazdasszonyuk kínálá őket kakaóval, kalácsval.
Ezek utána kerekedék felfele és indulának dologásira amaz bányájokba. –Vigyázál tenmagadra Hónak fehérkéje, ne eressz bé senki teremtmínyt az házonkba, midőn mi dolgozánk. –búcsúzának tőle emígyen.
Az idő telé-múlá vala. Az királynő vevé elő újra varázslatis tükrit. Az tükör villogá haragosin: - Vala szép, szép királynő, csodálának mindenüvé, de amaz szépséges Hónak fehérkéje, akit rejté elfele amaz heted törpe, vala százszorosan szebb tenálad!
Az mostoha kezdé remegni néki dühiben. "Hónak fehérkéjének kelé halna megfele. Magam fogám pusztítni!" - kiáltá és zárkózá béfele az titokzatos kamarájában.
Festé hamarint ráncokat néki orcájára és öltözé parasztasszonynak.
Ezek utána választá kifele egy szép almát, és piros felét mártá méregibe.
Érvén el az házit amaz törpéknek, kopogtatá béfele. Hónak fehérkéje nézé kifel amaz ablakin: -Nem eresztheték bé, mivel tilták emezt meg gazdáim nékem- mondá.
-Nem is akarák menni én béfele! Én vala eladám az almáim! Maradá csak emez egyetlen, támadá nékem oly gondolat, adám ezt néked!
Ne támadjék benned félelem, nem vala ebben poklosság - szólá az mostoha, és azval harapá amaz alma fehír felibe.
Hónak fehérkéje kóstolá amaz alma másik, méregvel itatott felibé.
De alig harapá belé, máris rogyá öszve holtulván.
Az törpék próbálák hiába ébresztgetni Hónak fehérkéjét, amaz nem kelé meg többé. Vala nagy az sírás-rívás. Fekteték őtet övegkoporsóba, néki kedves viráginak közibe, és őrizék őtet egészen éjjelinek-nappalinak hűségvel.
Történt vala egy szép napin, hogy egy királynak magja tévedé elfele amaz erdőben. Barangolásinak köziben eljutá az törpékhez, látá meg amaz koporsót, mely készülé üvegbűl és benne Hónak fehérkéjét.
Az királynak fia bűvölődé meg azonnal. Hónak fehérkéje vala olyan szép, mintha folytatá aludásit. Az bőre vala fehír, midőn az havasság, az orcáji vala piros, mint az rózsa, az haja vala fekete, mint amaz ében.
- Hadd vinném magammal Hónak fehérkéjét, törpécskik. Szakadá megfele az szívem, ha el kell válnom tűle! -szólá az királynak fia.
Az törpék sajnálák megfele. - Teljesítjük az kívánságid, de megyünk mi is véled - mondák. Vevék vállukra az koporsót és indulának az nyomába az királynak fiával.
Az egyik törpe botolá megfele. Zökkené hatalmasit az koporsó, az mérgezett alma ugorá kifele az Hónak fehérkéje torokiból. Életre is kelé nyomában.
Vala nagy az boldogságosság. Az törpék tapsolának, táncolának az ők örömiben.
Az királynak fia pediglen ülteté lovára Hónak fehérkéjét, utána vágtatá véle az kastélyos háziba.
Ezek utána ülének lakodalmukat, mely szólá tova hetedhét országba. Az mostoha, irigyelvén őket, halá szörnyet, de nem sajnálá senki eme királynőt, ki vala felettébb gonoszságos akaratval. Az vendígek dáridózának igencsak megvidámulva heted napig és heted éjjelig.
Ezek utána Hónak fehérkéje pedig lészen királynak asszonyi állata, kinek palotájiban vendégeskedék amaz alacsony nemzettség emberi, felettébb hosszantin időzvén, minek utána intének búcsút, majdan térének vissza nekik rengetegben leledző otthoniba.
Pár más bejegyzés:
Hónak fehérkéje - Hófehérke és a hét törpe - mely fordíttatott Károli Gáspár általa
Pályázat a sárkányölős viadalra
Foglalkozásom: (Szex) Istennő
Szex során mennyire számít a fanszőrzet?
Élvezik a lányok a popsi-szexet?
Tudjukmi leltár
Star Wars vers
Házinyúlra nem lövünk!
A menstruáció és a szex
Szex este vagy reggel?
A szerető
A társkeresés aranyszabálya
Bánatomat kekszbe fojtom (nem szexbe)
Szex során mennyire számít a szőrzet 2
Vírus - VÉGFELHASZNÁLÓI LICENSSZERZŐDÉS
Utolsó kommentek